Abstract: A cím kötelez. Írásomban – mint rendőri vezetői visszaemlékezés – három gondolatkört tartottam fontosnak kiemelni. Megosztom emlékeimet a rendőrré válásomról, az akkor végzett tanulmányaim meghatározó pillanatairól. visszaemlékezem első parancsnoki munkámra, amelyre nagyon fiatalon, 24 évesen kaptam lehetőséget, és a mai napig szívesen gondolok akkori beosztottjaimra, akik jóval idősebbek voltak nálam, mégis csapatként tudtunk jól együtt dolgozni. Személyes emlékeim felidézése során kiemelten fontosnak tartom azt az időszakot, amikor egy képzés sikeres elvégzését követően „váltottam” a korábbi munkámhoz képest, azon az áron is, hogy ez akkor alacsonyabb munkakörnek, visszalépésnek tűnt – azonban az élet azt igazolta, hogy időnként a tanulás, a fejlődés és a későbbi előmeneteli lehetőség érdekében lehet és kell is oldalra lépnünk. Vallom azt, hogy egész életünk egy nagy tanulási folyamat, amelynek során a jóból és a rosszból egyaránt le kell szűrni a megfelelő tapasztalatokat, amelyek előre vihetnek bennünket.
Processing Request
No Comments.