Abstract: A tanulmány a térbeli fordulat perspektívájából értelmezi a vallásosság jegyeinek változását a modern és a posztmodern társadalomban. Az elemzés azt a kérdést járja körbe, hogy a társadalmi tapasztalat és a cselekvés változásai miképpen hatnak a térszerkezetre, illetve a térszerkezet utóbbi évtizedes változásai miképpen formálták az egyének cselekvéseit és tapasztalatait, különös tekintettel a transzcendenshez fűződő viszonyra. Az elemzés ekképpen a társadalmi terek és a cselekvések kölcsönhatásának a vallásosságra gyakorolt hatását vizsgálja, hogy ezzel a valláskutatásban újszerű megközelítéssel új belátásokat hozzon a vallási jelenségek értelmezésébe. Ennek során kiemelten foglalkozik az individualizáció, a hibridizáció és a globalizáció következményeivel, és azt elemzi részletesebben, hogy mindezek az átalakulások miképpen formálják a jelenbeli vallásosságot a nyugati civilizációban. A tanulmány az mellett érvel, hogy a térszerkezeti változások a vallásosság individualizáltabb, és sok esetben a hagyományos intézményesült vallásosságtól elszakadó formáit erősítik meg. Másfelől pedig nagyobb teret ad a szubjektum által megszervezett „patchwork-vallásosságnak”, amely óhatatlanul a vallási szinkretizmust új típusát erősíti. A gondolatmenet újszerű módon felfejti ennek az átalakulásnak a térbeli vonatkozásait. A tanulmány azt a folyamatot is bemutatja a társadalom térszerkezetének vizsgálatával, hogy a posztmodern társadalomban miképp válik az immár a nyilvános térben is teret nyerő vallásosság – ha megfogyatkozott jelentőséggel is –, de a társadalom integrációjában szereppel rendelkező tényezővé. Másfelől az elemzés azt ábrázolja, hogy a vallás a társadalom új típusú térszerkezetében miképp tud a különbözőség hangsúlyozásával identifikációs ponttá alakulni. Mindezeket a változásokat a társadalom térszerkezetének módosulásai mentén értelmezi, bemutatva azt, hogy a térviszonyoknak milyen fontos szerepe van a vallásosság új formáinak kialakulásában.
Processing Request
No Comments.